VESPER

A szél melegen simogatta az arcomat.

Szárnyaltam az égen Luna hátán. Fehér pikkelyei megcsillantak a délutáni napsütésben, szárnyai könnyed kecsességgel szelték a levegőt. Alattam Theria királysága terült el teljes szépségében: aranyló mezők és kanyargó folyók, nyüzsgő falvak és ősi erdők, a távolban pedig a főváros tornyainak halvány csillogása.

Az emberek integettek, amerre csak elhaladt