Vivienne befejezte a reggeli vizitet, és megkönnyebbülten felsóhajtott, kinyújtóztatva merev nyakát, miközben az étkezde felé indult. Már csak egy gyors ebédre vágyott, és talán egy kis békére, mielőtt visszaveti magát a délutáni menetrendbe. De épp, amikor befordult volna a folyosóra, a telefonja megrezdült a zsebében. Kihúzta a köpenyéből, és a képernyőre pillantott. Bianca neve villogott rajta