Vivienne belépett a kórházi kávézóba, a vállai leereszkedtek az egész délelőtti káosz súlyától, amin keresztülment. A délelőttje eléggé megterhelő volt, rohangált, ide-oda ugrált a betegek felvétele, a vészhelyzetek kezelése és az egymást követő műtétekben való asszisztálás között. Végül az óra elütötte a tizenkettőt, és megáldotta az ég egy ebédszünettel. A gyomra korgott a várakozástól az odaút