Vivienne nem volt biztos benne, mennyi ideig aludt. A napok összefolytak, mintha egymásba olvadnának. Arra a hangra ébredt fel, hogy a reteszt elhúzzák, és a zaj betöltötte a szobát. A szíve hevesen vert. Ez volt a rutin: naponta háromszor kinyílt az ajtó, hoztak neki enni, és a férfi elvitte a piszkos edényeit. Aztán csend – csak ő és a kis szoba fojtogató mozdulatlansága.

Elvesztette a fonalat,