Vivienne meredten nézte, várva, hogy mondjon valamit – bármit. De Declan csak feküdt ott, és úgy vigyorgott rá, mint egy bolond. A lány a szemét forgatta, továbbra is rajta lovagolva, az ajkai sarka pedig rángatózott a szórakozottságtól.

– Mi az? – kérdezte kíváncsisággal átitatott hangon.

– Mi az? – visszhangozta a férfi, a vigyor egy pillanatra sem tűnt el az arcáról.

– Miért bámulsz rám így?

–