Tristan a lehető legcsendesebben csukta be az ajtót, és felsóhajtott, ahogy belépett. A ház sötét volt, kivéve a nappaliból szűrődő halvány fényt. Egy pillanatra megállt, és fülelt. Semmi zaj. Talán Chloe már lefeküdt?

Az jó lenne. Mindazzal, ami aznap történt, nem volt kedve beszélgetni, pláne nem vitatkozni. A nap épp elég hosszú volt – a fenébe is, az egész hét épp elég hosszú volt. És azután,