Egy óra telt el, és még mindig a nyilvántartóban voltak eltemetve, régi akták halmaival körülvéve.

Vivienne frusztráltan felsóhajtott, és az asztalra csapta a kezében lévő aktát. "Itt nyoma sincs" – motyogta, és megdörzsölte a halántékát.

Tristan halkan felkacagott, és oldalra tolta a félretett aktát, hogy elkülönítse azoktól, amiket még nem néztek át. "Igen, dettó" – ismerte be fáradtan kifújva a