Közelebb hajolt a kapuhoz, keze a rácsokat szorította. „Vivienne, kérlek, nyisd ki a kaput” – könyörgött remegő hangon. „Sajnálom. Kérlek, tényleg nincs senki, akivel beszélhetnék.”

A lány felsóhajtott, és szorosan összefonta a karjait az éjszakai szellővel szemben. „Részeg vagy, és tényleg haza kellene menned, Tristan.”

„Nem tudok” – mondta, a szavai enyhén összefolytak. A szeme nehéz volt, de úg