Itt ülni ebben a túlzsúfolt fülkében egy rakás ismeretlennel valószínűleg a legutolsó dolog, amit most csinálni szeretnék.

De mégis itt vagyok, mellkason összefont karral, hátamat szorosan a kopott bőrnek vetve, és számolom a másodperceket, amíg el nem húzhatok innen a fenébe.

Mert muszáj volt egy kibaszott idiótának lennem.

Muszáj volt etetnem őt, ahelyett, hogy egyszerűen csak hazadobtam volna,