Céltalanul görgetem a telefonomat, a képernyő fénye sápadtra mossa az arcomat a sötét szobában.

Értesítések, üzenetek, ostoba szalagcímek.

Semmi fontos.

Semmi valódi.

Oldalra pillantok.

És megállok.

Evie a kanapé másik végén kucorog, térdeit szorosan a mellkasához húzza, arca álmában kisimul.

A takaró, amit ráterítettem, félig lecsúszott róla, meztelen lábai kinyújtózva mellettem, simán és sápadta