A levegőnek még mindig esőillata van, ahogy kinyújtózom a takaró alatt, kiélvezve a ritka, meleg csendet.

De aztán a gyakorlatiasság veszi át az irányítást –

és az a tény, hogy a gyomrom elég hangosan korog ahhoz, hogy a szégyenérzet cselekvésre késztessen.

Lelököm magamról a takarót, felülök, elsimítom Jaxon pólóját a csupasz lábamon, miközben a konyha felé fordulok.

– Oké – jelentem be még mindi