Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A mennyezeti ventilátor úgy nyikorog felettem, mintha a saját halandóságán merengne.

Már... egy ideje itt fekszem. Nem alszom. Csak mozdulatlanul. Félig lehunyt szemmel, az egyik karom a hasamon, és hallgatom, ahogy a ház lélegzik. A gondolataim céltalanul sodródnak. A semmittevés alulértékelt.

A csend jó, amíg tart.

Aztán a bejárati ajtó úgy vágódik ki, mintha pénzzel tartozna Connornak. Meghallo