Néhány órával később a telefonom megrezzen, Stella neve villan fel a képernyőn, én pedig elhúzom az ujjamat, hogy felvegyem, miközben törökülésben ülve az ágyon a komódomnak támasztom a készüléket. A képernyőt kitölti az arca, amelyet félig vastag, zöld arcmaszk takar. Akkor írtam neki, amikor Jaxon elment, hogy megkérdezzem, van-e kedve eljönni a bulira, és a válasz másodperceken belül érkezett: