Az iskola parkolója már zsong, mire beállunk. Kiszállok a kocsiból, a táskámat az egyik vállamon átvetve, Connor pedig a szokásos módon lépést tart velem. Ujjai az enyémekhez érnek, majd gyengéden összefonódnak velük.

Tegnap este beszélgettünk.

Igazán beszélgettünk.

Újra bocsánatot kért – ezúttal lassabban, tudatosabban. Megígérte, hogy jobb lesz. Kevesebb bulizás. Kevesebb eltűnés, amikor szükség