Képtelen vagyok levenni róla a szemem.

Nem is érdekel, hogy egy felelsz vagy mersz játék közepén vagyunk, ami rohamosan fajul el valami káoszos és teljesen elvadult dolog felé. Pizzahéjak hevernek a szalvétákon, félig üres poharak, és az emberek úgy terülnek el a túlméretezett kanapékon, mint egy egyetemi bulis film díszletei közt.

De én csak Jaxon Brooksot tudom nézni.

Olyan mozdulatlan, mint egy