A tányér már azelőtt kiürül, hogy egyáltalán felfognám, befejeztem az evést.

A szoba túloldalán Evie épp elöblíti a sajátját, úgy tornyozza egymásra a bögréket, mintha ő lenne a konyhafőnök. Nem kellene, senki sem kérte rá – de ő ilyen lány. Mindig azokat az apró, csendes dolgokat csinálja, amik miatt olyan könnyű elsiklani felette, és mégis lehetetlen figyelmen kívül hagyni.

Iszom még egy kortyot