A nap lusta, kényelmes ködben úszik tova. Két hatalmas test közé szorulva ülök a kanapén – jobbról Connor, balról Jaxon. Ettől még a szokásosnál is apróbbnak érzem magam, mint egy kis baba, akit két élő hegyomlás közé préseltek. Connor talán 180 centi magas, Jaxon pedig egy 193 centis, színtiszta izom és árnyék hegyomlás. Én meg egy jó napomon is alig vagyok 160 centi.

Jaxon fél karjával átkarolja