Sötét van, amikor kinyitom a szemem. Olyan, de olyan sötét.

Az egyetlen fényt a kandalló lágy, pislákoló borostyánsárga ragyogása adja, amely táncoló, hosszan elnyúló árnyékokat vet a falakra. Pislogok, próbálok hozzászokni, a fejem nehéz, a testem pedig olyan melegség veszi körül, hogy legszívesebben újra lehunynám a szemem.

De aztán rájövök, min is fekszem.

Ez nem egy matrac. Túl forró, túl kemé