Eltelt egy kis idő, amióta megérkeztünk Jaxon szüleinek házába, épp elég ahhoz, hogy a pulzusom lelassuljon, de nem elég ahhoz, hogy az idegesség teljesen elmúljon. Még sosem voltam így a világában. Házias. Csendes. Valóságos.

És most a konyhában vagyunk, és ő főz.

A pult széle közelében állok, a karjaimat enyhén lóbálva nézem, ahogy olyan könnyedséggel mozog, ami igazságtalan egy olyan embertől,