Az új kulcsok hidegek a tenyeremben, ahogy beállok a szüleim felhajtójára. Egy pillantást vetek rájuk a karikán – két tompa ezüstszínű, egy sárgaréz, és az utolsó, ami kicsi és lapos, valószínűleg a postaládához való. Máris kezdem úgy érezni, hogy az enyémek.

Mögöttem a nap már majdnem lement. Az eget téli kék és hófény festi meg, de én csak arra tudok gondolni, ahogyan Evie vigyorgott, miközben a