Az ajtó halk kattanással csukódik be mögöttünk, és én meg sem mozdulok.

Night levele félbehajtva lapul a hátsó zsebemben – éles és merev, mintha a gerincembe akarna fúródni. Gonzo nyomta a kezembe, csak annyit mondva: „Nem akarom tovább magamnál tartani.”

Úgyhogy én teszem. Én tartom magamnál.

Gonzo sétál néhány lépést a folyosón, mielőtt belevágná a kezét a falba. A hang úgy hasít bele a csendbe,