Most már hangos minden.

Az a fajta hangerő, amikor a zene basszusa átdobog a gerinceden, a hangok egyre kásásabbak, a nevetés pedig egyre harsányabb. Az a fajta hangerő, ami azt üzeni, hogy az éjszaka afelé a perem felé csúszik – ahol vagy hazamész, vagy valahol olyan helyen ébredsz, ahol nem akartál.

Még mindig a második italomat kortyolgatom, nem számítva azt a kettőt, amit korábban nem fejeztem