Majdnem egy órát maradunk az igluban.

A polártakarókon összekuporodva kortyolgatjuk a forró csokit, ami most már csak langyos, de valahogy mégis tökéletes. A mályvacukrok már épphogy csak tartják az alakjukat, lustán lebegnek a bögrében, amit a tenyereim között ringatok. A karja a derekam köré fonódik, a keze melegen és oltalmazón pihen a gerincem tövénél, mintha annyira szüksége lenne a közelsége