Újra megcsókol, lágyan és lassan, mintha megpróbálná megjegyezni a mosolyom ívét. Mintha a légzését is megpróbálná lecsillapítani. És ha nem tudnám jobban – ha nem tudnám, milyen gondosan őrzi a vihart a szeme mögött –, szinte megesküdnék rá, hogy felvillan valami nedves, valami üveges, ami a felszínre törni készül.

Könnyek.

Talán a boldogság könnyei. Vagy túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy meg le