Még mindig alig kapok levegőt.

Nem úgy a szó szoros értelmében, ahogy a próbák után zihál az ember, hanem abban az elektromos értelemben. Abban, ami végigzümmög a véráramodon, amikor minden összeáll. A vacsora, a művészeti kiállítás, az árverés... és most a tánc. Minden. Valahogy, a hónapokig tartó káosz ellenére, a ma este tényleg működött.

És vége.

A darabom utolsó hangjai még mindig ott visszha