Alig van magánál a karjaimban, a teste könnyedén, de ernyedten simul a mellkasomhoz. A padlón ülök, ringatom, suttogok neki, próbálom itt tartani velem, megkötözni valamihez, ami nem ez a rémálom.

– Hercegnőm – mormolom, miközben elsöpröm a nedves hajtincseket az arcából. – Itt vagyok. Minden rendben. Maradj velem.

Lélegzik – istenem, lélegzik –, de túl felületesen, túl lassan. A szempillái rebegn