Csendre ébredek.

Egy pillanatra elfelejtem, hol is vagyok. Az ismeretlen mennyezet, ahogy a napfény lágy szürke csíkokban szűrődik be a függönyök körül. Aztán úgy vág mellbe a felismerés, mint egy tégla.

Slammer ágya.

Nem Jaxoné.

A bordáimban érzett fájdalmat nem a sérülés okozza, hanem a hiánya.

Még mindig ugyanaz a ruha van rajtam, ami tegnap este. Harisnya a melegítőnadrág alatt, vékony pulóver