Még mindig izomlázam van a próbától. A jófajta izomláz – az a fajta, ami emlékeztet arra, hogy keményen dolgoztál, hogy a végtagjaid emlékeztek rá, hogyan mozogjanak úgy, ahogy régen –, de alatta még mindig ott lapul egy múlni nem akaró fájdalom. Egy üres tér, amit még a mozgás sem tudott kirázni belőlem.

Ezt a teret régen Jaxon hangja, a kezei, a csendes ereje töltötte ki.

Most csendes.

De nem te