Jön.

Végre jön.

Nyugodtnak kellene lennem. Talán fel-alá kellene járkálnom. Vagy felöltözni. Eltakarítani a koszt, amit az elmúlt két éjjel csináltam ebben a lakásban. Bármi mást kellene csinálnom, mint ezt – a kanapém szélén ülve, könyökömet a térdembe fúrva, a kezemet olyan szorosan ökölbe szorítva, hogy az ujjperceim kifehéredtek, a szívem pedig úgy kalapál, ami minden taktikai logikának ellent