A stúdió előtt parkolok, a motor leállítva, az ujjaim a kormányon dobolnak.

Az ég már kora esti sötétkékbe borult, olyan hideg árnyalatba, amitől a köztéri lámpák már korán felvillannak. Látom őt a hatalmas üvegablakokon keresztül – még mindig a rúdnál van, nyújt, és Henrival meg Madame Bouchard-ral beszélget. A vállai fáradtnak tűnnek, de nevet. Valószínűleg valami hülyeségen, amit Henri mondott.