Késő éjszaka volt; Gemma csendesen állt a járdán az út szélén.

Hűvös, rideg pillantását Gideonra szegezte, mintha egy vadidegenre nézne.

Gemma rezzenéstelen arccal várta meg, míg Gideon kitombolja magát, majd végül megszólalt:

„Gideon, én most már egyedülálló vagyok. Attól fogadok el ajándékot, akitől csak akarok, és olyan ruhát hordok, amilyet vesznek nekem. Mindehhez neked az égvilágon semmi köz