Késő éjszaka volt.

Amikor Gideon visszavonszolta kimerült testét a hálószobába, Gemma már mélyen aludt.

Kábán állt az ágy mellett, csak nézte a lány békés arcát, miközben szempillái tehetetlenül remegtek.

A fájdalom már-már az eszméletvesztés határára sodorta, ő mégis képes volt mindezt átaludni.

„Valóban jégből van a szíve” – gondolta magában Gideon.

A kínok teljesen elzsibbasztották a testét.

Ol