Gideon sötét köntösben ült a kanapén.

Csendben gubbasztott, némán bámulva az asztalon álló termoszt. Miután egy egész örökkévalóság telt el, végül odanyúlt, és lecsavarta a fedelét.

Az ismerős illat azonnal felszállt, emlékeket és szívfacsaró fájdalmat hozva magával.

Már túlságosan régen evett bármit is, amit Gemma főzött.

„Mióta is valójában?” – töprengett Gideon, miközben a felidézés kínjában a