Valerie szemszöge

A nap még alig érintette az eget, amikor a telefonom rezegni kezdett az éjjeliszekrényen. Felnyögtem, félig kinyitottam az egyik szemem, és vakon érte nyúltam. A képernyő úgy meredt rám, mint valami önelégült kis démon.

Celia.

Már megint ő.

Olyan óvatosan nyitottam meg az üzenetet, amilyen óvatosan egy vipera száját feszíteném szét. Ahogy az várható volt, el is küldte a mérgét –