Valerie szemszöge

A levegő még mindig sűrű volt a reggeli harmattól, amikor kicsúsztam a kúriából, épp ahogy a nap felkelt. A világ csendes volt, csak a madarak csicsergése és a levelek zizegése töltötte be, miközben egyre távolabb futottam, és életemben először ezt imádtam.

Szabadnak éreztem magam. Végre rendesen kaptam levegőt. A gombóc a torkomban eltűnt. A hűvös szellő az arcomba csapott, ami