Valerie szemszöge

Darius egyetlen szót sem szólt a falkaházba vezető úton, de éreztem, hogy még mindig azon rágódik, ami korábban a tanácsban történt. Az arca sötét volt, és az aurája olyan rémisztő, hogy még én is haboztam szóba hozni a dolgot.

Abban a pillanatban, ahogy beléptünk a dolgozószobába, a kelleténél nagyobb erővel csapta be az ajtót. A visszhang végigpattogott a csendes szobán.

– Hagy