Valerie szemszöge

– Már megint egy összejövetel? Nem pont tegnap volt egy? – ráncoltam a homlokom, miközben a pergament néztem, amit Evelina a kezembe nyomott.

Az arca, amely egykor mindig mosolygott, most komor volt. Sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt, amitől bűntudatom támadt, látva, milyen keményen dolgozik.

Megérezve az érzéseimet és a tekintetemet, elmosolyodott. – Ne aggódj miattam, V