Valerie szemszöge

Kopp. Kopp.

A homlokomat ráncoltam, amikor halk kopogás hallatszott az ajtómon. Szempilláim megremegtek, majd kinyíltak, elnehezülve a kimerültségtől, amit az elmúlt napokban cipeltem. Egész testem még mindig pihenésért és alvásért könyörgött. Amikor a kopogás abbamaradt, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és próbáltam visszaaludni. Talán csak álmodtam.

Kopp. Kopp.

Ezután a kopogás