Valerie szemszöge

Az első dolog, amit ébredéskor észrevettem, a csend volt. Túl csendes volt minden. Azt sem éreztem, hogy Darius jelen lenne; általában úgy fonta körém a karját, mint egy élő polip. Ezúttal mentesültem a tapadásától.

Egy halk nyögés hagyta el az ajkamat, ahogy a kezemmel a halántékomhoz nyúltam, és körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdtem. A fejem lüktetett egy kicsit, ami – mint