Evelina

Már két nap telt el azóta, hogy elkövettem azt a bolond hibát – leittasodtam, és felkínáltam a szüzességemet egy idegennek, akinek még az arcát sem láttam, és akit nem is ismerek. Csak az érintésére emlékeztem, amely még mindig ott időzött az egész testemen, és a hangjára, amely lágyan suttogott a fülembe – áhh, hagyd abba, Evelina!

Ne gondolj többet arra a férfira! Törlés, törlés, törlés!