Amikor a súlyos tölgyfa ajtó bekattan Soren mögött, a hálószoba fojtogató csendje egészben elnyel. Az általa beadott nyugtatók lehúznak a mélybe, és egy sötét, álomtalan űrbe rántanak. De az alvás minden, csak nem békés. Másnap késő délután ébredek, a halvány napfény átszűrődik a bársonyfüggönyök résein. Az előző éjszakai orvosi sisakvirág hatása elmúlt, maga után hagyva a nyers, harapós valóságot