Egy éles kopogás a nehéz tölgyfa ajtón felrántja az államat. A hirtelen zaj egyenesen kiránt azokból a fájdalmas emlékekből, amelyek a mellkasomat szorongatják. Leteszem az ezüst képkeretet az éjjeliszekrényre, elűzve magamtól a kínzó gondolatokat arról, hogy milyen varázslatosnak is tűnt az elején minden Mateo és köztem. Tökéletes kezdetünk illúziója milliónyi éles szilánkra törik, és én egyedül