Mintha egy örökkévalóság óta bámulnám a plafont. Minden fájdalom, amit valaha éreztem, elmúlt. Mintha sosem létezett volna. Az elmém oly sokáig volt tele mindennel, hogy a csend a nyugalom egy egészen más fajtájának érződött. Minden, ami ezen a fehér szobán kívül van, jelenleg nem létezik. Csak én vagyok, a csend, és az élénk színek, amelyek a helyreállt látásomban táncolnak.

Tudva, hogy nem marad