31. fejezet: Nedves vagyok

Dante

"Adj egy kibaszott okot, hogy helyben kicsináljalak!" – morogtam, a fegyveremet még mindig a testőrnek nevezett szánalmas kifogására szegezve.

Körülöttünk az emberek sikoltoztak, de engem hidegen hagyott a mozgásuk. Falcone zihált és a kezemet kaparta, minden eredmény nélkül, miközben kétségbeesetten küzdött és vonaglott az oxigénért, amit nem akartam megadni neki.