33. fejezet: Most már az enyém vagy

Dante

"Mhmm, olyan kibaszott jó ízed van" – dúdoltam és morogtam a pinájának, hagyva, hogy a hangom rezgése átjárja az érzékeny bőrét.

Benyúltam a játékos táskámba, és elővettem egy sima követ, ami körülbelül akkora volt, mint egy negyeddolláros. Fenntartva a nyelvem mozgását és ritmusát, fogtam a forró követ, és az alhasára ejtettem. A zihálás, ami kiszakadt be