47. fejezet: A mi kis alávetettünk

Iris

Dante megragadta a torkomat, és megcsókolt, hagyva, hogy a szájába nyögjek, miközben Enzo újra és újra belém lökött.

„Bizony, ma este hangos.” – motyogta Enzo.

„Talán kellene valami a szájába, hogy elcsendesedjen.”

Egy másodperc törtrészére egymás szemébe néztek, mielőtt egy vigyor terült volna szét Dante arcán, és vetkőzni kezdett. Mindenhol melegem lett,