Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

69. fejezet: Ez a hely tényleg magányos

Enzo

Térden állva könyörögtem Iris bocsánatáért, holott tudtam, hogy nem érdemlem meg. Hagytam, hogy a félelmem felülkerekedjen a józan eszemen, és eljátszottam a bizalmát azzal az egyetlen dologgal, amiről megígértem, hogy soha nem teszem meg. Vagyis rákényszerítettem valamire, ami ellenkezett az akaratával. Abban a pillanatban, ahogy elhajtottunk a repülőt