97. fejezet: Még, kérlek, olyan jó

Iris

– Eszedbe ne jusson elmenni, amíg nem engedem meg! – suttogta Enzo a fülembe.

Bólintottam, áthelyeztem a súlyomat, homorítottam a hátammal, és görcsösen szorítottam Enzo kezét. Ez volt a legcsodálatosabb fajta kínzás, de többre volt szükségem. Nyomásra és súrlódásra vágytam.

Anélkül, hogy belegondoltam volna, diszkréten becsúsztattam a kezem a ruhám szegélye