109. fejezet: Nézd magad, és ne fordítsd el a tekinteted

Iris

Egyik pillanatban még Dante ölében ültem, a másikban pedig hirtelen megfordított, hogy lovaglóülésbe kerüljek rajta, a takaró pedig, amely az imént még melegített, a földre esett. Csuromvizes voltam, remegtem, és mindennél jobban vágytam az érintésére, ahogy a keze az arcomra csúszott, én pedig előrehajoltam, hogy megcsókoljam.

Gyengéd