Sienna szemszöge

Másnap indultunk el az Egyesült Államokba, miután Lucien mesélt nekem a fivéréről. Azonnal elkezdtem csomagolni, a gondolataim csak úgy cikáztak, ahogy minden egyes ruhadarab a táskába került.

Az Alessio név okkal ismétlődött a fejemben, és nem értettem, miért tűnik olyan ismerősnek.

A repülőút mintha egy örökkévalóságig tartott volna. Lucien mellettem ült, és időnként rám pillant